Ivan Shapovalov, a volt gyermekpszichológus, önjelölt producer, akinek mindössze pár videoklip, reklám  megrendezése és 300 dollár állt a háta mögött, még 1999-ben, egy kész tervvel a fejében tartott meghallgatást a Mosfilm Studióban, Moszkvában. Nagyot álmodott, minden apró részletében kidolgozva, hogy meghódítja a világot valami újjal, amire felkapja a fejét ez a tespedt zenei élet. A több száz jelentkező fiatal közül két gyerekkori barátnő került ki győztesen, Elena Katina és Julia Volkova.  Az alacsony termetű, vagány lányok, a vörös Léna és a (eredetileg) szőke Julia  pont beleillettek Shapovalov hosszútávú tervébe. Egymásnak tökéletes ellentétei úgy külsőségekben, mint belső tulajdonságaikban, sőt még hangjukban is egy eléggé kontrasztos képet adnak: Lena lágy, tiszta hangja, szemben Julia erőteljesebb, rekedtes hangjával. Ezek mind a későbbi produkció előnyére váltak, nem beszélve arról, hogy mindketten valamilyen szinten zenei képzéssel, illetve tapasztalattal  rendelkeztek, sőt tagjai voltak a Neposedi nevű gyerek együttesnek. Ez is azt bizonyítja, hogy Shapovalov nem csak a látványra, az előre megtervezett botrányos polgárpukkasztásnak külsőségeire alapozott, hanem komolyabb zenei alapokkal akarta biztosítani a minél hosszabb életben maradást. Hiszen tudta, egy üres látvány, egy szaftos botrány tartalom nélkül csak ideig-óráig lehet életképes. Rögtön meg is köttetett egy minden apró részletre kiterjedő, utólag már már rabszolga szagú  szerződés a lányok és a menedzser között. Első dalukkal, a Jugoszlávia c. számmal (amiben számomra rejtélyes okokból csak Lena hangját lehet hallani), Shapovalov felkereste a gazdag üzletembert, Borisz Jenszkijt. Mivel a vállalkozó látott fantáziát a dologban, beszállt az üzletbe és ketten megalapították 60.000 dollárral a  Nyeformat nevű produkciós céget. Alig fél évvel később, két nagyon sikeres, listavezető kislemez és a hozzájuk tartozó videoklipek után három nagylemezre szóló szerződést kötött az Universal oroszországi leányvállalata, a Universal Music Russia és a Nyeformat. A siker megállíthatatlan volt, hazájuk után először Kelet-Európát, majd egész Nyugat-Európát magáévá tette a t.A.T.u. Aztán jött Ázsia és Amerika, egyszóval az egész Glóbusz. Összességében sok-sok millió darab eladott lemezzel büszkélkedhetnek, majd' minden ország slágerlistáit hetekig, hónapokig vezették, még a legnagyobbakat is, ami előttük Kelet-Európából indulva még soha senkinek sem sikerült. Ők az elsők és legismertebbek a mai napig.

idavista

   Ehhez a sikerhez, főleg a kezdeti időszakban, amikor a figyelemfelkeltés, a köztudatba való beépülés, magyarul az ismertség megszerzése volt a közvetlen cél, elengedhetetlen volt (a sokak által jogosan egy egocentrikus, ördögi gonoszságú, gátlástalan alaknak hívott) Shapovalov. Kétségtelen tény, hogy - pláne az első időkben- igencsak elvetette a sulykot, amolyan menedzseri  gyerekbetegségként ("mindent akarok, de azonnal" tempóban) olyan liveshow-k határait súroló produkciókba hajszolta bele a lányokat, ami Oroszországon kívül szinte mindenhol visszaütött volna, az örök süllyesztő rémével. (Pl. interaktív koncertek a  közönség bevonásával, ahol vetkőzések és azonos nemű fiatalok csókjai voltak a műsor része, ajándékokért...) De szerencséjükre hazájuk sok mindent elbírt, főleg az ország nagy átalakulásának időszakában. Abban az időben túl sok erős, ismeretlen  inger érte a teljes zártsághoz szokott orosz népet, még csak szelektálni sem lett volna idejük-erejük. Mire eljutottak a külföldi piacra, Mr. Ördög is visszafogta magát egy kicsit és disztingváltabbá lett a t.A.T.u. bár így is lett elég peres ügye a "prűd" (kell egyáltalán idézőjel?) nyugattal, leginkább botrányszagú videoklipjeikért. A lényeg, hogy szinte minden jó és rossz kizárólag Shapovalov lelkén száradt, a lányok nemigen voltak tisztában bármivel kapcsolatban is, hogy mibe vágták a fejszéjüket. Viszont amikor meg már átlátták a helyzetet, nem volt mit tenni a "rabszolga" szerződés miatt. Eljátszották a leszbikus párt, előre kiosztott hazugságokat nyilatkoztak a médiának, megalázó helyzeteknek tették ki magukat. Közben pedig titokban találkoztak fiúbarátaikkal, ami nem volt egyszerű, lévén hatalmas volt népszerűségük. Ezek fényében borítékolható volt, hogy az öt éves szerződésük lejártával rögtön szakítanak a lányok "csoda" felfedezőjükkel. Így 2004-ben különváltan folytatták útjukat új menedzserükkel, Boris Rensky-vel és egy kis utójátékkal per formájában, mivel a t.A.T.u. név joga nem a lányoké volt. De ez is rendeződött. [Később még felmerült egy kósza gondolat, hogy nevet váltanak, (Tema), de végül minden maradt a régiben.] Ebben az évben, mint afféle átszakadt gát, a függetlenség, szabadság képeként Julia életet adott elsőszülött gyermekének. Mint minden "valamit is számító" sztár halálhíre előbb-utóbb felröppen egy álhír formájában, nincs ez másképp az együttesek esetében sem: valakik mindig tudni vélik valahol, hogy a kérdéses banda feloszlik. Természetesen ők sem maradtak ki a szórásból, rendszeresen téma volt megszűnésük. A legutóbbi ilyen hírt még talán többé-kevésbé megalapozottnak is vehetnénk, hiszen mindkét lány szólólemez készítésének tervével kacérkodik. (Szerény véleményem szerint a valamikori Spice Girls tagjainak sorsa vár rájuk egyéni útjuk során. Sőt, még annyi sem!) De külön-külön és együtt is határozottan kijelentették: a t.A.T.u.-nak nincs vége! Ezen kijelentés komolyságát talán el is hihetjük annak tudatában, hogy Shapovalov már nem áll a háttérben, így tehát nagyobb súlya lehet szavaiknak.