t.A.T.u. (Taty): az orosz csoda! Két -akkor még- gyereklány a semmiből előtűnve (kelet-európából előszőr) meghódította a világot, azok slágerlistáival együtt. Sok összetevője volt-van a sikernek, de alapvetően a tehetségük nem kérdőjelezhető meg! Nem egy üres lufinak bizonyult az együttes, sokak - a menedzselést látva nem minden alapot nélkülöző- gyanújuk nem igazolódott be, miszerint hónapjaik meg vannak számlálva. 2009-ben lett 10 éves a t.A.T.u.!
Ivan Shapovalov, a volt gyermekpszichológus, önjelölt producer, akinek mindössze pár
videoklip, reklám megrendezése és 300 dollár állt a háta mögött, még 1999-ben, egy
kész tervvel a fejében tartott meghallgatást a Mosfilm
Studióban, Moszkvában.
Nagyot álmodott, minden apró részletében kidolgozva, hogy
meghódítja a világot valami újjal, amire felkapja a fejét ez
a tespedt zenei élet. A több száz jelentkező fiatal közül
két gyerekkori barátnő
került
ki győztesen, Elena Katina és Julia Volkova. Az
alacsony termetű, vagány lányok, a vörös Léna és a
(eredetileg) szőke Julia
pont beleillettek Shapovalov hosszútávú tervébe.
Egymásnak tökéletes ellentétei úgy külsőségekben, mint belső
tulajdonságaikban, sőt még hangjukban is egy eléggé
kontrasztos képet adnak: Lena lágy, tiszta hangja, szemben
Julia erőteljesebb, rekedtes hangjával. Ezek mind a későbbi
produkció előnyére váltak, nem beszélve arról, hogy
mindketten valamilyen szinten zenei képzéssel, illetve
tapasztalattal rendelkeztek, sőt tagjai voltak a Neposedi nevű gyerek együttesnek. Ez is azt bizonyítja, hogy
Shapovalov
nem csak a látványra, az előre megtervezett botrányos
polgárpukkasztásnak külsőségeire alapozott, hanem komolyabb
zenei alapokkal akarta biztosítani a minél hosszabb életben
maradást. Hiszen tudta, egy üres látvány, egy szaftos
botrány tartalom nélkül csak ideig-óráig lehet életképes. Rögtön meg is köttetett egy minden apró részletre kiterjedő,
utólag már már rabszolga szagú szerződés a lányok és a
menedzser között. Első dalukkal, a Jugoszlávia c. számmal
(amiben számomra rejtélyes okokból csak Lena hangját lehet
hallani),
Shapovalov felkereste a gazdag üzletembert, Borisz
Jenszkijt. Mivel a vállalkozó látott fantáziát a dologban,
beszállt az üzletbe és ketten megalapították 60.000
dollárral a Nyeformat nevű produkciós céget. Alig fél
évvel később, két nagyon sikeres, listavezető kislemez és a
hozzájuk tartozó videoklipek után három nagylemezre szóló
szerződést kötött az Universal oroszországi leányvállalata,
a Universal Music Russia és a Nyeformat. A siker
megállíthatatlan volt, hazájuk után először Kelet-Európát,
majd egész Nyugat-Európát magáévá tette a t.A.T.u. Aztán
jött Ázsia és Amerika, egyszóval az egész
Glóbusz.
Összességében sok-sok millió darab eladott lemezzel
büszkélkedhetnek, majd' minden ország slágerlistáit hetekig,
hónapokig vezették, még a legnagyobbakat is, ami előttük
Kelet-Európából indulva még soha senkinek sem sikerült. Ők
az elsők és legismertebbek a mai napig.
Ehhez a sikerhez,
főleg a kezdeti időszakban, amikor a figyelemfelkeltés, a
köztudatba való beépülés, magyarul az ismertség megszerzése
volt a közvetlen cél, elengedhetetlen volt (a sokak által
jogosan egy egocentrikus, ördögi gonoszságú, gátlástalan
alaknak hívott) Shapovalov. Kétségtelen tény, hogy - pláne
az első időkben- igencsak elvetette a sulykot, amolyan
menedzseri gyerekbetegségként ("mindent
akarok, de azonnal" tempóban) olyan liveshow-k
határait súroló produkciókba hajszolta bele a lányokat, ami
Oroszországon kívül szinte mindenhol visszaütött volna, az
örök süllyesztő rémével. (Pl. interaktív koncertek a
közönség bevonásával, ahol vetkőzések és azonos nemű
fiatalok csókjai voltak a műsor része, ajándékokért...) De
szerencséjükre hazájuk sok mindent elbírt, főleg az ország
nagy átalakulásának időszakában. Abban az időben túl sok
erős, ismeretlen inger érte a teljes zártsághoz
szokott orosz népet, még csak szelektálni sem lett volna
idejük-erejük. Mire eljutottak a külföldi piacra, Mr.
Ördög is visszafogta magát egy kicsit és disztingváltabbá
lett a t.A.T.u. bár így is lett elég peres ügye a "prűd"
(kell egyáltalán idézőjel?) nyugattal, leginkább
botrányszagú videoklipjeikért. A lényeg, hogy szinte minden
jó és rossz kizárólag Shapovalov lelkén száradt, a lányok
nemigen voltak tisztában bármivel kapcsolatban is, hogy mibe
vágták a fejszéjüket. Viszont amikor meg már átlátták a
helyzetet, nem volt mit tenni a "rabszolga" szerződés miatt.
Eljátszották a leszbikus párt, előre kiosztott hazugságokat
nyilatkoztak a médiának, megalázó helyzeteknek tették ki
magukat. Közben pedig titokban találkoztak fiúbarátaikkal,
ami nem volt egyszerű, lévén hatalmas volt népszerűségük.
Ezek fényében borítékolható volt, hogy az öt éves
szerződésük lejártával rögtön szakítanak a lányok "csoda" felfedezőjükkel. Így 2004-ben különváltan
folytatták útjukat új menedzserükkel, Boris Rensky-vel és egy kis utójátékkal per formájában,
mivel a t.A.T.u. név joga nem a lányoké volt. De ez is
rendeződött. [Később még felmerült egy kósza gondolat, hogy
nevet váltanak, (Tema), de végül minden maradt a régiben.] Ebben az évben, mint afféle átszakadt gát, a
függetlenség, szabadság képeként Julia életet adott
elsőszülött gyermekének. Mint minden "valamit is számító"
sztár halálhíre előbb-utóbb felröppen egy álhír formájában,
nincs ez másképp az együttesek esetében sem: valakik mindig
tudni vélik valahol, hogy a kérdéses banda feloszlik.
Természetesen ők sem maradtak ki a szórásból, rendszeresen
téma volt megszűnésük. A legutóbbi ilyen hírt még talán
többé-kevésbé megalapozottnak is vehetnénk, hiszen mindkét
lány szólólemez készítésének tervével kacérkodik. (Szerény
véleményem szerint a valamikori Spice Girls tagjainak sorsa
vár rájuk egyéni útjuk során. Sőt, még annyi sem!) De
külön-külön és együtt is határozottan kijelentették: a t.A.T.u.-nak nincs vége! Ezen kijelentés komolyságát talán
el is hihetjük annak tudatában, hogy Shapovalov már nem áll
a háttérben, így tehát nagyobb súlya lehet szavaiknak.